Kristin MacQueen: Love Noted (Love Noted 0,5)

Kristin MacQueen:

 

 

Love Noted

 

 

(Love Noted 0,5)

 

 

 

 

Fordította: 

Jane

 

 

 

Fülszöveg:

Demi, Nolan és Nessa gyakorlatilag egész életükben legjobb barátok voltak. Ők olyanok egymásnak, mint a borsó meg a héja, és ott vannak egymás mellett jóban, rosszban. De vajon mire képesek, hogy megvédjék egymást?

 

 

 

 

Első fejezet

 

 

Demi

 

Fordította: Jane

 

 

Hátrahúzom az öklömet, a seggfej arcába csapok, és nézem, ahogy a földre esik. Nyögdécsel és hempereg a koszos linóleumon. Annyira belefáradtam abba, hogy az ilyen emberek, mint ő, azt hiszik, azt csinálnak, amit akarnak. Justinnal példát fogok statuálni.

– Merészelj még egy pletykát terjeszteni Nessáról. Soha nem randizna egy olyan pasival, mint te! És biztosan nem hagyná, hogy faszságokat művelj, amit te állítottál – sziszegem a fülébe.

– Jól van, Dems, kiszórakoztad magad. Hagyjuk a nagy, kemény foci sztárt, hogy egyedül nyalogathassa a sebeit.

– De én még nem végeztem vele – morgom, és közelebb lépek, hogy a bordáiba rúgjak.

Nolan felkap a földről, és a vállára emel. Óvatosan átlép a sportoló fölött, és összerezzen, ahogy Justin a golyóit markolássza.

Az idiótának nem kellett volna annyi hazugságot terjesztenie az embereknek Nessáról. Helyében én viselkedtem volna, és nem nyúlkáltam volna semerre, de ő nem tette. De a sportoló csak nem tudta, mikor kell befogni a száját.

– Tegyél le, Nolan! – Ficánkolok a szorításában, próbálom kiszabadítani magam.

– Ne most, pindurka. Megmentem a segged. Nem tudnál csendben maradni, amíg el nem távolodunk a padlón fekvő síró sráctól? Ha elkapnak, akkor kirúgnak. Dickens azt mondta, még egy verekedés, és repülsz innen. Nem is tudom, hogy te hogy vagy vele, de én jobban örülnék, ha tényleg leérettségiznél.

– Jobban örülnék, ha letennél! – Úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy másik taktikát, és a lábam hátra lendítem, készen arra, hogy belecsapjak a lábába.

Nolan túl okos... vagy talán már látta, hogy másokkal is ezt csinálom, oly sokszor.

– Hmm, ez nem túl barátságos. – Fordít a testemen, amíg úgy nem tart, mint egy kisbabát. – Ahogy én látom, két választásod van. Az egyik, hogy kirúgnak, továbbra is bajba kerülsz, és a börtönben végzed. Biztos vagyok benne, hogy húsz percen belül a legkeményebb embert a ribancoddá teszed, és saját kis börtönbandát fogsz vezetni. Kettő, kussolsz, és hagyod, hogy megmentsem a segged. A gimi utolsó hetét egy félig-meddig elfogadható eredménnyel fejezed be. Főiskolára mész velem és Nessával, és itt hagyod ezt a hülye várost, és csak a visszapillantó tükörből nézed. A te döntésed, Beckette.

– Miért akarsz segíteni nekem, Nolan? – Nagyot sóhajtottam.

– Mert te vagy a legjobb barátom. Nem akarom, hogy börtönbandát vezess, hanem azt akarom, hogy mellettem legyél a következő négy évben.

– Hogyan akarod meggyőzni Dupla Dicket, hogy nem volt közöm ehhez?

– A neve Dickens. Tudod, valószínűleg nem kedvel téged azért, mert olyan gyakran hívod Dicknek.

– A neve Richard Dickens. Ő Dick Dickens.

– Huh, ezt még sosem vettem észre. – Nolan megvakarja az állát. A bőrömet súrolja a borostás szakálla, amit hetek óta próbál növeszteni.

– Azért, mert egy idióta vagy – pufogok, és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasomon. – Leszel szíves most már letenni?

– Nézzenek oda, mennyire érett vagy, és azt mondod, hogy kérlek! Gondolom, anyukád tanított neked némi jó modort.

– Azt is megtanította, hogyan kell tökön térdelni egy seggfejet. Akarod, hogy ezt is megmutassam?

– Tudod, minden alkalommal, amikor a közeledben vagyok, a golyóim visszahúzódnak a hasamba, hogy megvédjék magukat. Okosak. Látják az apró, gonosz embert, aki feléjük trappol, és azt mondják, adios muchachos.

Gyengéden talpra állít közvetlenül a tornaterem ajtaja előtt. A falhoz szorítva, Nolan két oldalamra teszi a kezét a fejem mellé. Könnyedén átbújhatnék a karja alatt, és elmenekülhetnék, de kíváncsi vagyok, hogy mit gondol arról, hogy mit művel.

– Megpróbálsz rám mozdulni? – Üres tekintettel pislogok rá.

– Micsoda? Fúj, baszd meg, nem. Miért próbálnék... Nem, tudod mit? Én nem is akarom tudni, hogy mi a szar forog a nagy fejedben.

– Az én fejem nem nagy!

– Aha, persze. Ahogy mondod, Dems. – Forgatja a szemét, amitől a kezem ökölbe szorul az oldalam mellett.

– Akkor mit csinálsz?

Cipők csattannak a gimnáziumunk olcsó padlóján. Másodpercről másodpercre hangosabbak, és pontosan tudom, kihez tartoznak. A folyosó vége felé bámulok, és várom, hogy Dupla Dick megérkezzen.

– Erre vártam – suttogja Nolan. Összevonom a szemöldököm, ahogy figyelmemet Nolanra fordítom.

– Mi...

Még ki sem tudom ejteni a szót, mielőtt Nolan szája az enyémre tapad. Megdermedek, azon gondolkodom, hogy gyomron vagy orron üssem-e. A gyomros kevésbé mocskos. Az orr általában nagyon vérzik.

– Csókolj vissza, Dems. Muszáj elhitetnünk Dickensszel. Kérlek? – Puha ajkai megérintik a fülkagylómat, mielőtt végigvándorolna a nyakamon. Oldalra döntöm a fejem, így teljes hozzáférést biztosítva neki a bőrömhöz.

– Nolan, ezt nem tehetjük – nyögöm halkan.

Visszahúzza az ajkait az enyémre, egy-egy lágy csókot nyomva mindkét sarkára, mielőtt az egész számat betakarja. Nolan a csípőmre helyezi egyik kezét, és a testemet az övéhez húzza. A másik kezével a hajamba túr, és megdönti a fejemet.

Ujjaimat végigvezetem a mellkasán, és megmarkolom a pólóját. Így még sosem csókoltak meg. Szívesen mondanám, hogy Nolan szörnyen csókol… A pokolba is, kiabáltam ugyanezeket a szavakat már számtalanszor teljes tüdőmből, de most már tudom, hogy hazudnék.

Esküszöm, hogy épp a nyelvét akarja a számba csúsztatni, amikor egy torokköszörülés hallatszik. Egy apró nyöszörgés hagyja el az ajkaimat, ahogy Nolan a legapróbb mértékben is eltávolodik tőlem. A homlokát az enyémhez támasztja, és a testemet az övéhez húzza.

– Mr. Thomas, ha nem akar büntetést, akkor azt javaslom, hogy vegye le a kezét a fiatal hölgyről.

– Én nem nevezném őt hölgynek. Ez sértés lenne a világ összes tiszteletreméltó nőjével szembe.

– Fogd be, Nolan! – Visszakézből a hasába csapok, és ellököm magamtól.

– Ms. Beckette? Mit keres itt Mr. Thomasszal?

– Azt hittem, ez eléggé magától értetődő, de ezek szerint, nem. Épp most akarta lenyomni a nyelvét a torkomon, amíg maga meg nem jelent. – Felvonom a szemöldököm, hagyom, hogy a helyére csússzon a nyugodt szuka arcom.

– Nem hinném, hogy ti randiznátok. – Kétkedően néz ránk.

– Ki mondta, hogy randizni kell ahhoz, hogy csókolózzunk? – Nolan felhorkanta nevet.

Tesz egy pár lépést, hogy csökkentse a köztünk lévő távolságot, és Dupla Dick végigmér.

– Miért van vér az ajkadon?

A francba. Valószínűleg attól, hogy orrba vágtam Justint. Nos, mondtam én, hogy egy orros mocskos meló.

– Nos, tudja, Dickens igazgató úr... – Nolan szünetet tart egy pillanatra, és én összerezzenek. Nem vagyok benne biztos, hogy még mindig kifogást keres, vagy csak azért tart szünetet, hogy meglegyen a drámai hatás. Nála bármelyik lehet. – Néha szeretünk úgy tenni, mintha vámpírok lennénk. Egy kis rágcsálás itt-ott. Sosem esünk túlzásba… kivéve, amikor leoboáztál. – Rám kacsint. A kezeim viszketnek, hogy ökölbe szoruljanak, és ugyanazt tegyék Nolannal, amit tettem Justinnal. Biztos megérzi, mert egy lépéssel közelebb lép Dupla Dickhez, így egy hajszálnyival arrébb kerül, hogy meg tudjam ütni anélkül, hogy megmozdulnék.

– Amikor ő mit... – Dupla Dick megdermed a mondat közepén, amikor Nolan szavai végre célba érnek. Az arca élénkpirosra változik, és félrenéz.

– Megérdemelted. Ahogy folyton a hajamba markoltál... – folytatom, amitől Dupla Dick kényelmetlenül toporog az olcsó papucsában.

– Néha hagynod kell, hogy én irányítsam a dolgokat. – Nolan felhúzza a szemöldökét rám.

– Elég. Justin közelébe mentél? Teljesen rád jellemző.

– Micsoda, uram? – pislogok rá ártatlanul.

– Hagyd abba a szarakodást, Demi. Justin összevérezte a padlót. A nővér biztos benne, hogy eltört az orra.

– Hát, a mindenit, ez nagyon durván sértő, hogy mindenhova odavérzik. Nagyon sok munkája lesz ez a gondnoknak. A vér foltot hagyhat. Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen olcsó padlón is, mint ez? – A földre koppintok a lábammal, és felbámulok a plafonra, mintha elmerültem volna a gondolataimban. – Az ápolónő nem tűnik úgy, mintha nagyon jól végezné a munkáját, ha nem biztos benne, hogy egy törött orról van szó.

– Demi – morogja Dupla Dick.

– Mikor történt ez? – vonja fel a szemöldökét Nolan.

– Húsz perce.

– Akkor meg is van oldva. Lehetetlen lett volna Demi számára, hogy bármilyen fájdalmat okozzon Justinnak. A férfiöltözőben voltunk.

– Miért voltatok a fiúöltözőben? – A faszfej gyakorlatilag felém tornyosul.

– Meg akartam nézni, hogy szebbek-e, mint a női. – Ártatlanul elmosolyodom. – Ráadásul tényleg az a legjobb hely, ahol le lehet…

– Ne! Ne merd befejezni ezt a mondatot! – Az arca még jobban elvörösödik. Kíváncsi vagyok, pontosan mennyire tudom sötétre festeni az arcát, mielőtt elveszti az eszét.

– Nem mehetsz be a fiúöltözőbe.

– Minden tiszteletem az Öné, uram, de Deminek nagyobb tökei vannak, mint a legtöbb fiúnak, akik azt az öltözőt használják. Azt hiszem, talán tökösebbé tenné őket, ha beengedné oda. Talán a birkózócsapatunk végre nyerhetne egy meccset. A pokolba is, talán csak be kéne vennie a csapatba.

– Nem tudom, hányszor kell még elmondanom. Demi nem fog csatlakozni a birkózó csapathoz. – Végigsimítja a kezét az arcán, láthatóan bosszúsan, amiért velünk kell foglalkozni. – Ha rájövök, hogy közöd volt Justin sérüléseihez, akkor nem fogsz elmenni az érettségire. Gondoskodom róla, hogy megismételd a végzős éved.

– Ó, még egy évet akar velem tölteni? Meghatódtam. – A kezem a szívemre teszem, mintha ez lenne a legédesebb dolog, amit valaha hallottam.

– A pokolba is, nem vagyok benne biztos, hogy kibírok még egy hetet veled, nemhogy egy évet – morogja az orra alatt, miközben elfordul, hogy elsétáljon.

– Szia, Dick! Remélem, szép délutánod lesz. – Villantok felé egy ragyogó mosolyt, és integetek neki.

Összeszorul az állkapcsa, de nem szól egy szót sem. A cipője kopog a koszos linóleumon, ahogy visszasétál a ruhásszekrény felé, amit irodának nevez.

Nolan megszünteti a köztünk lévő távolságot. Minden egyes lépéssel, amit felém tesz, én visszalépek egyet, míg végül a fal és ő közé szorulok.

– Még mindig azt hiszed, hogy szarul csókolok? – Az ajkai hozzáérnek a nyakam érzékeny bőréhez.

– A legszarabbul. – Gyakorlatilag kinyögöm. Nem tudom, miért hagyom, hogy hatással legyen rám. Nolan és én általában nem így viselkedünk.

A legjobb barátok vagyunk, de egyfajta ellenségek is. Szarrá szívatjuk és állandóan baszogatjuk egymást. Nem csókolózunk, és nem érintkezünk. Nos, érintkezünk, de általában akkor, amikor én megütöm őt, vagy ő próbál megmenteni engem, nehogy bajba kerüljek. És semmiképp sem smárolunk. Nem fogdossuk egymás testét. Határozottan a baráti zónában maradtunk, és nem tervezem, hogy ezen változtatni fogok, mielőtt főiskolára megyünk.

– Mondogasd csak ezt magadnak – mormogja a bőrömre, mielőtt eltűnik.

Kinyitom a szemem, és a hátát látom, miközben végigsétál a folyosón a parkoló felé, eltávolodva tőlem.

 

Második fejezet

 

 

Nolan

 

 

 

Lehajtom a piros pohár tartalmát, és a meleg folyadék végigcsorog a torkomon. Ez a második főiskolai buli, amin részt veszünk, és még csak az első tanítási hetén vagyunk túl. Egy másik srác flörtöl Demivel és Nessával. Utálom nézni. Utálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Tényleg szeretnék Dempsey Beckette példájából kiindulni, és az öklömmel az arcába csapni. Nem érdemel meg egy olyan nőt, mint Demi. Az a lány megérdemli, hogy a világ a lábai előtt legyen, és ő ezt soha nem fogja tudni megadni neki.

Nessa sem lehet az övé. A kedvenc unokatestvérem és legjobb barátom nem megy haza egyik ilyen faszfejjel sem. A nagybátyám megölne, ha hagynám, hogy bárki is a közelébe menjen. Esküszöm, csak miattam engedték el a főiskolára. Én vagyok a megbízható házőrző kutya.

A részeg srác Demi derekára teszi a kezét, veszélyesen közel a melleihez. Nem. Ennyi volt. Végeztem.

Lenyelem a sör maradékát. Rádobom az üres poharat az asztalra, és a lányaim felé veszem az irányt. Gyorsan leállítom ezt a szart.

– Hé, bébi! – Átkarolom Demi vállát, és egy csókot nyomok a homlokára. Felnéz rám, de nem próbál kiszabadulni az ölelésemből.

– Haver, komolyan? – A részeg srác rám szegezi a tekintetét, és próbálja eldönteni, hogy érdemes-e harcolni velem.

– Mi van? Csak azért ugrottam be, hogy tudassam a csajommal, hogy hétfőre foglaltam időpontot ultrahangra. – Gyengéden a hasára teszem a kezem. – Alig várom, hogy lássam, hogy néz ki a mi kis mogyorónk.

– Terhes vagy? – A szemei majdnem kidüllednek a fejéből. Tekintete rólam Demi lapos hasára kúszik, majd vissza, és úgy néz ki, mintha mindjárt rosszul lesz.

– Úgy tűnik – morogja Demi az orra alatt.

– Nekem... mennem kell. Később találkozunk. – Elbotorkál tőlünk, közben többször majdnem elesik.

– Mi a fene, Nolan? – Demi rám mered.

– Mi van? – Megvonom a vállamat. – Csak próbálom megvédeni a lányaimat.

– Tökmindegy. Megyek, hozok még egy italt.

A karom az oldalamhoz esik, ahogy átpréseli magát néhány emberen, és eltűnik a tömegben.

– A főiskola meg fog ölni téged. – Nessa megrázza a fejét egy apró mosoly kíséretében.

– Miről fecsegsz?

– Ó, csak azon tűnődöm, hogy meddig fogjátok kibírni, mielőtt bevalljátok, hogy szerelmesek vagytok egymásba.

– Nem vallhatsz be olyasmit, ami nem igaz, Nessy. – Kikapom a poharat Nessa kezéből, és nagyot kortyolok belőle.

– Nem rejtheted el az érzéseidet a legjobb barátnőd előtt. Letagadhatod az egészet, de ne felejtsd el, hogy minden lépésnél ott voltam melletted. Én hallgattam, ahogy évekig panaszkodtatok egymásra. Láttam, hogy szeretitek egymást, miközben gyűlöletet színleltek. Nem vagyok hülye, Nolan.

Visszaveszi a poharát, és homlokát ráncolva bele néz. Már semmi sem maradt benne. – Talán megint meg kéne mentened őt. Az a fickó eléggé tapizósnak tűnik.

Nessa a fickóra mutat, aki mindkét kezével Demi gyönyörű fenekét simogatja. A lány a mellkasától eltolja, tökéletes homlokán határozott ráncok húzódnak. A homlokráncolása minden bátorítás, amire szükségem van. Átkúszok a tömegen, megállok közvetlenül mögötte.

Megértem, hogy ez a sportoló miért van oda Demiért. Gyönyörű. Ez az aprócska kis tűzköpő. Hosszú szőke haja a hátán lóg, könyörögve, hogy az ujjaid végigsimítsanak a selymes szálakon. Egy testre tapadó fekete farmert és egy fehér felsőt visel. Kiemeli az alakját anélkül, hogy kurvásnak tűnne, mint a legtöbb ittlévő lány. Fekete csizmája megkoronázza a megjelenést, ettől még inkább vadabbnak néz ki.

– Én óvatosan érnék hozzá a helyedben – mormogom a fickónak, aki kezeit Demi köré fonja.

– Ó, tényleg? Miért? – Forgatja a szemét, láthatóan nem hatódik meg tőlem.

– Hát, a barátja egy motoros banda tagja. Úton van ide, és azt mondta, hogy mindenkit megöl, aki hozzáér a nőjéhez.

– Ó, mindegy, haver. Menj, keress magadnak egy lányt, akit megsimogathatsz.

– Hé, nem akarok az utadba állni. Csak próbálom megmenteni ezt a bulit attól, hogy a zsaruk szétverjék a partit. Biztos vagyok benne, hogy nem akarsz az lenni, akinek egy tucatnyi Inked Angel taggal kell megküzdenie.

– Várj... nem viccelsz? – A szemei tágra nyíltak.

– Ó, fogd be, Nolan. Csak hazudik, Chad. Ne is figyelj rá.

– Mérges Axe-re. Megpróbál bosszút állni rajta azzal, hogy féltékennyé teszi. Működik, de én nem szeretném feldühíteni azt a fickót. – Megborzongok, mintha ez lenne a legijesztőbb dolog a világon.

– Axe? Miféle név ez?

– Az a fajta, amit akkor kapsz, ha elég sok fickót kicsinálsz egy baltával. – Megvonom a vállamat.

Demi rám mered. Felvonja a szemöldökét, és megrándul az ajka széle, majdnem úgy tűnik, mintha jól szórakozna.

Egy motorkerékpár dübörög végig az utcán. Nem is kérhettem volna jobb időzítést. Fogalmam sincs, kinek a motorja az, de most azonnal meg tudnám csókolni.

Chad szemei kitágulnak, és minden ajtóra és ablakra úgy villannak, mintha dühös motorosok azonnal rájuk törnének, és letépnék a fejét. Még egyszer végigsimít Demi testén, mielőtt megrázza a fejét.

– Dögös vagy, de nem éri meg meghalni érted. Viszlát! – Elsuhan, mint egy csótány.

– Miért vagy ekkora faszblokkoló? – Demi a csípőjére teszi a kezét, és rám bámul. Nem tudom megmondani, hogy tényleg dühös-e vagy sem. Fogadok, hogy dühös akar lenni. Dühös magára, amiért nem haragszik rám.

– Faszblokkoló? – Lassan ejtem ki a szavakat, a nyelvemen forgatva, mintha még sosem hallottam volna ezt a kifejezést. Demi testét pásztázva, oldalra döntöm a fejem. – Tényleg lehetek faszblokkoló, ha nincs is farkad?

– Jól van, akkor barlangblokkoló! Boldog vagy? – Felemeli a kezét a levegőbe, és hagyja, hogy visszaessenek az oldala mellé.

– Úgy értem, nem. Nem igazán. Kicsit összezavarodtam, és nagyon undorodom. – Megvakarom a tarkómat. – Tényleg barlangnak hívod? – Mutatok pont az öve alá.

– Nem! Mi a fene bajod van?

– Nekem? Te voltál az, aki barlangblokkolónak nevezted.

– Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott! Lehetetlen veled értelmesen beszélni! Miért nem mész barlangblokkolásra Nessához? Úgy néz ki, mintha élvezné mindenik fickóval való trécselést. Ez a tökéletes alkalom, hogy közbelépj, és megkérdezd, hogy mit akar, és tönkretedd a dolgait.

– Király, menjünk. – Figyelmen kívül hagyva a szarkazmusát, összekulcsolom az ujjainkat, és odavonszolom őt, ahol Nessa van. Esküszöm, hogy szemmel tartani őket egy teljes munkaidős feladat.

 

Harmadik fejezet

 

 

Nessa

 

 

 

Szeretem Nolant. Ő a legjobb unokatestvér a világon. Olyan nekem, mintha a testvérem lenne, annyira szeretem őt.

Újra és újra elismétlem a szavakat a fejemben. Remélem, ha emlékeztetem magam, hogy mennyire Nolan Thomas rajongó vagyok, nem fogok behúzni neki egyet, mert minden egyes alkalommal, amikor egy srác beszélni próbál velem, beleszól.

Értem én! Tényleg értem. Megpróbál megvédeni minket azoktól a seggfejektől, akik csak azért beszélgetnek velünk, mert azt remélik, hogy lefektethetnek. De egyben azokat is elijeszti, akik csak beszélgetni akarnak velünk. Az a fajta férfi, akit keresek, nem jön közelebb hozzám, miközben az én kis házőrző kutyám bámulja őt.

– Van kedved pénteken elmenni valahova? – Jacob egy káprázatos mosolyt villant rám.

Válaszra nyitom a számat, amikor Nolan az arcomba nyom egy italt. Fintorogva nézek rá, megragadom, és leeresztem a karomat. Jacob összeszorítja az állkapcsát, és undorodva nézi Nolant.

– Persze. Hánykor? – Felnézek rá, és igyekszem csábosnak tűnni.

– Nem. Pénteken nem érsz rá. – Nolan megrázza a fejét.

– Elmennél, kérlek? Jövő héten egyáltalán nem vagyok foglalt – sziszegem, mosolyt erőltetve az arcomra.

– Igen, Nolan, miért nem húzol el, amíg én beszélek a csinos lánnyal. – Jacob egy intő mozdulatot tesz, és teljes figyelmét ismét rám fordítja.

Nolanra figyelek, mert tudom, hogy épp arra készül, hogy valami túlzót mondjon vagy tegyen. Általában így csinálja. Nem tudja, hogyan kell elfojtani a drámaiságát, és lenyelni őket, mint egy felnőtt.

– Tessék? Bocsánat, azt hittem, azt mondtad, hogy húzzak el, amíg te megpróbálsz az unokatestvérem bugyijába férkőzni. – Felfújja a mellkasát, és megszünteti a köztük lévő távolságot. Megpróbálja megfélemlíteni Jacobot. Nem sikerül neki. Jacob túl hülye ahhoz, hogy felfogja, Nolan milyen kiszámíthatatlan őrült.

– Tűnj a szemem elől – morogja Jacob, és egy lépéssel hátralöki Nolant. Nolan elneveti magát, de látom, mennyire zavarja.

– Csak próbálj még egyszer hozzám érni.

– Oké. – Jacob megvonja a vállát, mint egy idióta, és meglöki Nolant. Kivéve, hogy ezúttal hozzátesz egy lendületes jobb öklöst, és Nolant állkapcson vágja.

Minden lelassul körülöttem. Úgy érzem magam, mintha egy filmet néznék félsebességgel. Egy film, amit már számtalanszor láttam. Nyögök egyet, és egyet lépek hátra. Nem akarok ennek az egésznek a közepébe keveredni.

Demi a semmiből bukkan elő. A kezét Jacob mellkasára helyezi, és a mellettem lévő falhoz löki. Hozzá préselődik a férfihoz másodpercek alatt.

Vigyor terül szét az arcán. Megragadja a lány csípőjét, és azt gondolja, hogy valami más fog történni.

– Csá, édes – mondja egy csipetnyi déli akcentussal.

– Csá, mit csinálsz? – kérdezi Demi mézes-mázas hangon. Ő minden, csak nem édes.

– Móresre tanítom azt a pöcsöt... Nem akarsz elhúzni innen velem?

Tessék? Nem most hívott el randira? Talán hallgatnom kéne Nolanra, és távolságot kellene tartanom ezektől a seggfejektől.

– Mindenképpen. De melyik seggfejt akartad móresre tanítani?

Nagyot sóhajtok, amikor Jacob Nolanra mutat. Akkora egy idióta.

Nolan néhány méterrel arrébb áll, és az alsó ajkáról letörli a vért a kézfejével. Felkukucskál, és a tekintetét Demire szegezi. A lány szeme összeszűkül a férfi mozdulatára, és a kezén maradt vérre.

– Nos, az a pöcs – mutat Demi ujjával Nolan irányába –, az a pöcs az egyik legjobb barátom. És nem örülök, hogy megütötted a legjobb barátomat. Úgyhogy most egy kis dilemmában találjuk magunkat.

– Milyen dilemmában? Azt hittem, hogy elhúzunk innen. – Jacob összevonja szemöldökét zavarában.

– Nem ütheted meg a barátaimat. Csak azért, mert ő egy faszblokkoló, még nem jelenti azt, hogy kezet emelhetsz rá!

Demi könyörtelen, ha az emberek baszakodnak azokkal, akiket szeret. Olyan, mint egy kis pitbull. Már több mint tizenkét éve harcol Nolanért vagy értem. Egy kicsit őrült, de mi így is szeretjük.

– Mit fogsz csinálni? – kérdezi Jacob kihívóan Demit. Említettem, hogy mekkora idióta?

Demi lábujjhegyre áll, és valamit a fülébe súg. A szemei kitágulnak, és rémület tölti el a vonásait. Csak elképzelni tudom, hogy mit mondott, hogy mit fog tenni, ha még egyszer kezet emel Nolanra.

Visszasüllyed a sarkára, és elég erősen megveregeti az arcát, hogy Jacob összerezzen. Három lépést tesz hátrafelé, és átkarolja Nolan derekát.

Mivel Nolan nem tudja visszafogni magát, vigyorogva néz Jacobra, miközben szorosabban öleli Demit. Jacob felém fordítja a figyelmét, és vigyorog.

– Szóval, péntek?

– A pokolba is, dehogy! – Tenyérrel az arcára csapok, és ellököm magamtól. – Menjünk, szerezzünk valamit enni – motyogom Nolan és Demi felé.

 

Negyedik fejezet

 

 

Demi

 

 

 

– Fáradt vagyok, és fájnak a lábaim – nyögöm, kicsit lejjebb csúszva az étkező egyik szegletében.

– Már majdnem éjfél van. Már aludnod kéne. – Nolan kinyújtja a kezét az asztal alatt, és az ölébe emeli a lábamat.

Lassan kikapcsolja a csizmámat, és lecsúsztatja a lábamról. A cipőt a mellette lévő padra dobja, és masszírozni kezdi a fájó talpamat.

– Túlélem. Te vagy az, akinek holnap meccse lesz – sóhajtom, és Nessa vállára hajtom a fejem.

– Utálom nézni a meccseidet. Mindig olyan hideg van. Miért nem tudsz valami tavaszi sportot űzni? – kérdezi Nessa.

– Ó, sajnálom. Hadd hívjam fel az edzőt nagyon gyorsan, és mondjam meg neki, hogy átváltok lacrosse-ra vagy baseballra, mert melegebb van, hogy el tudj jönni megnézni a meccseimet. – Nolan a szemét forgatja.

– Azt szuperül értékelném. Bár én inkább a baseballt választanám. – Nessa ragyogó mosolyt villant.

– Ó, te jó ég! Az a nadrág. – Tapsolok, és kicsit ficánkolva a helyemen.

Nolan egy kicsit erősebben markolja a lábamat, hogy véletlenül se mélyesszem a sarkamat a farkába.

– Örökké tudnám bámulni azokat a játékosokat – sóhajt Nessa álmélkodva.

– Befejeztétek? Egyébként is, mi olyan különleges a baseballnadrágokban? – Nolan rosszallóan néz ránk.

– Láttad a feneküket? Olyanok, mint a tökéletesség kis gömbjei. És ahogy a combjukat átöleli? Elképesztő. – A büfé étlapjával legyezgetem magam.

– Mmhhmm. Minden meccsre panasz nélkül elmennék – teszi hozzá Nessa egy izgatott bólintással.

– Tudod, hogy azért kaptam ösztöndíjat, mert olyan jó vagyok a fociban, ugye? És ez egy főiskola, nem egy kis liga. Nem válthatok csak úgy sportágat, mert mindketten fázósak vagytok. Basszus, csak ne gyertek el a meccsekre! – Nolan az étlapra mered. A nyomás, amit a boltívemre gyakorol, egyre nő, és kénytelen vagyok beleharapni az arcom belsejét, hogy ne engedjek ki egy kínos nyögést.

– Nolie, tudod, hogy mindig is ki fogunk menni a meccseidre. Szeretünk téged. – Nessa tekintete megenyhül.

Soha nem hagynánk abba a meccseire járást, akárhányszor is rinyálunk, hogy félholtra fagyunk.

– Persze, hogy el fogunk jönni. De nem tudnád hanyagolni a térdig érő zoknit? Úgy nézel ki, mint egy stréber, amikor így hordod. – Felhúzom az orromat.

– Az takarja a rohadt sípcsontvédőmet, Demi!

– És? Nem hagyhatnád, hogy kilátszódjon a sípcsontvédő?

– Nem, akkor kirúgnának a játékból! Sípcsontvédőt kell viselnem, és zoknival kell eltakarnom őket.

– Oké! Jézusom, csak azt mondom, hogy attól ront dögösségeden! – Megvonom a vállamat.

– Helló, Ginger vagyok, és ma este én leszek a pincérnőtök. Készen álltok rendelni, vagy csak hozzak nektek egy kis italt? – Egy aranyos barna hajú mosolyog az asztal végéről. – Te vagy... Te vagy Nolan Thomas?

– Igen, ismerjük egymást? – Nolan oldalra billenti a fejét, próbál rájönni, hogy honnan ismerheti ezt a lányt.

– Ó, dehogy! Egyáltalán nem... Nagy focirajongó vagyok. Minden hazai meccsre eljövök, és megnézem az összes idegenbeli meccset.

– Tényleg? Ez fantasztikus.

– Nagyszerű középhátvéd vagy. – Az alsó ajkát rágcsálja, és a szempilláin keresztül Nolanra pillant.

– Köszi. Talán egyszer elmehetnénk együtt egy profi meccsre. Ez a két szaros barát nem akar velem jönni. – Ness és felém int.

– Abszolút, örülnék neki. Hadd adjam meg a számomat. – Ráfirkantja a rendelési jegyzetfüzetére, letépi a papírt, és Nolan arcába nyomja.

– Tökéletes. Megnézem a beosztásomat, hogy melyik meccsre tudnék elmenni, és a hét folyamán küldök neked egy sms-t. – Úgy mosolyog rá, mintha ő lenne a legcsodálatosabb nő a világon, és esküszöm, hogy vörös köd lepi el az agyamat.

Nem elég jó neki. Sokkal jobbat érdemel, mint egy csinos, kedves lány, akit ugyanazok a dolgok érdekelnek, mint őt. Pfft. Ki akar ilyet?

Gyorsan leadjuk a rendelésünket, és mielőtt Ginger elsétálna, én a tekintetem Nolanra szegezem.

– Hé, Nolie? Megkaptad már a teszteredményeket? – A hangom olyan ártatlan, amennyire csak lehet.

– Milyen teszteredményeket? – Összevonja a szemöldökét, mielőtt visszapillantana Gingerre.

– Tudod, hogy biztos legyél benne, hogy nem kaptál el semmilyen nemi betegséget – suttogom gúnyolódva.

– Miről beszélsz?

– Figyelj, tudom, hogy nem szándékosan feküdtél le a prostituálttal, de attól még meg kell vizsgáltatnod magad, hogy minden rendben van-e. Semmiképpen sem akarnál valamilyen betegséget adni egy ártatlan nőnek.

Figyelem, ahogy Ginger egy apró lépést tesz, a mosolya lassan lehervad, míg végül az undor homlokráncolássá változik. Nolan rám szegezi a tekintetét, ajkának sarka megrándul csak egy kicsit. Még csak nem is dühös. Szerintem egy kicsit le van nyűgözve.

– Én... megyek, és leadom a rendelésedet. – Elsuhan anélkül, hogy egy szót is szólna, vagy egy pillantást vetne Nolanra.

– Tényleg? Most már nemi betegségem van, és prostituáltakkal dugok? – húzza fel a szemöldökét.

– Hát, eddig nem voltam benne biztos, de köszönöm, hogy megerősítettél.

Nolan megragadja a lábamat, és megránt, még lejjebb húzva a székemben. Újra masszírozni kezd, majd ördögi vigyor terül szét az arcán. Túlságosan lassú vagyok. Nem húzom vissza időben a lábam, és ő elkezd csiklandozni.

Mondhatok valamit? Senkit sem szabadna felelőssé tenni azokért a sérülésekért, amiket csiklandozás közben okoznak. Ez nem fair. Nem tudom irányítani, hogy mennyire húzom hátra a lábam és tolom előre, mint ahogy azt sem tudom irányítani, hogy Nolan golyói mennyire vannak az útban.

Hangos nyögés tölti be a levegőt, én pedig elborzadva nézem – de egyben egy kissé szórakozottan –, ahogy Nolan oldalra esik, és megmarkolja az ölét.

– Jól vagy? – Nessa unott hangon kérdezi. Néha megdöbbenek azon, hogy még mindig velünk lóg. Annyival érettebb már.

– Ó... persze... pompásan – morogja Nolan. Nem látjuk az arcát, de pontosan tudom, hogy néz ki most. A szemöldöke szorosan összehúzva, ami egy mély ráncot képez közöttük. A szemei lecsukva, az ajkai pedig összepréselődve.

– Menj, segíts neki! – Nessa kilök a fülkéből, és majdnem pofára esek. Nem akarom, hogy a tiszta zoknim a koszos padlóhoz érjen.

– Ülj fel, hogy megvigasztaljalak, vagy valami hasonló szarság. – Megbökdösöm a fejét.

Lassan ellöki magát a padról, de csak annyi időre, amíg le tudok ülni, aztán hagyja, hogy a feje az ölembe essen. Még mindig szorítja magát, és nyögdécsel fájdalmában. Kisöpröm a haját az arcából, és végigsimítom az ujjaimat a hosszú, selymes szálain. Majdnem elég hosszú ahhoz, hogy pasikontyba lehessen kötni. Blah! Férfi konty.

– Ha randizni akarsz velem, megmondhattad volna. Nem kellett volna tönkretenni az esélyeimet Gingerrel és tökön rúgni.

– Ki a fene mondta, hogy randizni akarok veled? – Addig húzom a fejét, amíg kénytelen nem lesz rám nézni. Lassú, pimasz vigyor terül szét az arcán. Nyilvánvalóan nem szenvedett olyan nagy fájdalmat.

– Azt mondtad, hogy dögös vagyok.

– Micsoda? Mikor? – Felpillantok Nessa felé, hogy megerősítést kérjek. Soha nem mondanám el Nolannek, hogy dögös.

– Pont mielőtt Ginger idejött. Azt mondtad, hogy ha térdig érő zoknit viselek, akkor kevésbé leszek dögös.

– Pontosan! – Forgatom a szemem. – Bár nem én neveztelek dögösnek. Nem haraptam az alsó ajkamba, és nem nyögtem, hogy ó, te jó ég! Nolan Thomas annyira dögös – nyögöm ki a szavakat, úgy viselkedve, mint egy megszállott lány. Pedig nem vagyok az.

– Először is, hagyd ezt abba. Merevedésem lesz tőle, és aztán kínos lesz, amikor elmegyünk. El tudod képzelni, hogy milyen kényelmetlenül fogja érezni magát az összes férfi ezen a helyen, amikor rájönnek, hogy a farkuk milyen parányi az enyémhez képest? Kííí-nos. – Elnyújtva ejti ki a szót, minden egyes részt túlhangsúlyozva.

– Ó, kérlek! Valószínűleg ki fognak nevetni téged. – Forgatom a szemem, ujjaimmal újra végigsimítok a haján.

– Másodszor pedig, az, hogy azt mondod, hogy a zoknitól kevésbé leszek dögös, azt jelenti, hogy már így is dögös vagyok. Ebből kifolyólag dögösnek tartasz.

Egy pincérnő, aki nem Ginger, leteszi az italainkat, mielőtt elsietne. Ginger a sarokba bújik, és próbál távol maradni az asztalunktól.

– Csak technikai okokból. Nem hiszem, hogy ez igazán számít.

– Nessa? – kérdezzük egybehangzóan. Sóhajt, nyilvánvalóan nem érdekli a vitánk.

– A feltételezett dögösség számít, hiszen dögösnek nevezted. Nem hiszem el, hogy barátkozom veletek. Sokkal jobbat érdemlek. Lehetnének normális barátaim. – Észreveszi, hogy őt bámulom, és szünetet tart. – Ugyan már, Demi. Tudod, hogy dögös. A pokolba is, még én is tudom, hogy dögös, pedig az unokatestvérem! Nem akarom beismerni, de ő a legvonzóbb srác a rohadt csapatban!

Nolan egy kicsit jobban az ölembe bújik, miközben egy vigyor terül szét arcán. Imádnivaló, de ezt soha senkinek nem vallanám be. Imádom, amikor így fekszik, és játszhatok a hajával, vagy végigsimíthatom az ujjaimmal az arcát.

– Mindegy. A baseballjátékosok még mindig dögösebbek.

– Ámen! – Nessa felemeli az italát, és kortyol egyet.

– Ha szerzek neked egy pólót, amin rajta van a mezszámom, felveszed? – Nolan lágy hangja meglep. Lenézek rá; remény tölti meg mogyoróbarna szemeit, és tudom, hogy nem utasíthatom vissza.

– Igen, persze. – Végigsimítok a homlokán és a halántékán. Követem az állkapcsa vonalát, amíg a bőröm nem találkozik a rövid szakállával. Bár sosem találtam vonzónak a szakállat vagy a pasikontyot, de Nolan mindkettőt elég jól viseli. – A golyóid rendben vannak?

– Ha azt mondom, hogy nem, akkor adsz rá gyógypuszit, hogy rendbe jöjjenek?

– Nem. Biztos vagyok benne, hogy holnap egy egész stadionnyi nő fog könyörögni neked, hogy megcsókolja őket.

 

Ötödik fejezet

 

 

Nolan

 

 

 

Újra felpillantok a lelátóra. Minden alkalommal, amikor meglátom Demit a számommal a pólóján, nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak. Nessa azonban dühös rám. Úgy tűnik, ő is akart egy pólót, és tudni akarja, miért nem kapott. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Nem mondhattam neki, hogy azért, mert a nevemet és a mezszámomat akartam látni Demin. Nem vallhatom be, hogy azért csináltam, hogy egyik srác se flörtöljön vele.

Nessa szabad préda. Mindannyian flörtölhetnek vele, amennyit csak akarnak, amíg a farkukat a nadrágjukban tartják. De Demi az enyém.

Dempsey Beckette annyira más, mint bármelyik nő, akivel valaha is találkoztam. Kimondja, ami a szívét nyomja, és imád baszogatni, és szívni a vérem. Imádom minden másodpercét.

Ahelyett, hogy dühös lettem volna, amikor képletesen körbehugyozott Ginger előtt, inkább mulatságosnak találtam. Nem szereti, ha a lányok flörtölnek velem, mint ahogy én sem szeretem, ha a fiúk flörtölnek vele.

Úgy érzem, mintha évek óta kerülnék a forró kását, ami valójában mi vagyunk. Egyikünk sem akarja bevallani, hogy tetszik a másik. De egy nap... egy nap Demi... az enyém lesz.

Intek a lányoknak, mielőtt átmegyek oda, ahol a maradék csapattársaim bemelegítenek.

– Látom, itt van a rajongói klubod. – Erickson biccent Deminek és Nessának.

– Mint mindig. – Green kuncogva rázza a fejét. – Esküszöm, hogy úgy követnek téged, mint az elveszett kiskutyák. Soha nem fogsz egy lányt sem megszerezni, ha ők ott vannak körülötted.

– Nem követnek engem. – Forgatom a szemem. – Ők a legjobb barátaim, és együtt élünk. Gyakorlatilag mindent együtt csinálunk.

– Ha ilyen barátaim lennének, mint ők... Mondjuk úgy, hogy nem plátói gondolatok járnának a fejemben. – Erickson elvigyorodik.

– Haver, Nessa az unokatestvérem. Ez undorító – hajolok előre grimaszolva, megragadom a sarkam, és kinyújtóztatom a lábam.

– De mi van Demivel? Ő is szabad préda? – Green rám szegezi a tekintetét tele kíváncsisággal.

Az egész testem lefagy. Nem tudom, hogyan válaszoljak. Ha azt mondanám, hogy nem, akkor szarakodni fognak velem, hogy randira hívtam, és talán még megjegyzéseket is tesznek előtte. Ezt nem kockáztathatom meg. De ha nem teszem... akkor elhívják randizni. Efelől nincs kétségem.

– Ő nem az enyém. Nem akadályozhatom meg, hogy randira hívd – mondom vicsorogva. Egy kicsit még jobban gyűlölöm magam ebben a pillanatban.

Az egész játék alatt folyton a lányokra pillantok. Demi és Nessa sikoltoznak és ujjonganak minden alkalommal, amikor a labdához érek. Őrültek. A körülöttük lévő lelátón mindenki egy kicsit távolabb húzódik tőlük, és rájuk néznek minden alkalommal, amikor még nagyobb hangzavart csapnak.

Amikor az egyik ellenfelem meglök, Nessa megpróbálja megrohamozni a pályát és kiabálni vele. Meglepő módon Demi visszatartja, amíg lecsillapodik. Nem tudok nem kuncogni ezen. Általában a szerepek felcserélődnek. Mindig Demi veszíti el a fejét, és valamelyikünk visszatartja.

Én lövöm a győztes gólt, és ahogy visszafele tartok az öltözőbe, Demi a hátamra ugrik, és lábaival átkulcsolja a derekam.

– Woohoo! Kurva jó vagy! – A levegőbe öklöz, mintha most kaptam volna aranyérmet az olimpián.

Demi lehajtja a fejét, és egy nagy csókot nyom az arcomra. Szorosan átölel, és nem enged el.

– Csodálatos vagy, Nolie.

– Köszi, Dems.

– Mehetünk bulizni? Be akarok rúgni!

– Amit csak akarsz, édesem.

Lassan leeresztem a földre, és szólok Nessának és Deminek, hogy megyek, lezuhanyozom, aztán itt találkozunk. Utálom őket az öltözőszekrényeknél magukra hagyni, de nem mintha magammal vihetném őket.

 

Hatodik fejezet

 

 

Nessa

 

 

 

– Hölgyeim, jöttök a fociklub partijára? – Az egyik legaranyosabb játékos a csapatból szemezget velem. A mosolya olyan, mint egy ragadozóé, és nincs kétségem afelől, hogy a tervei között szerepel, hogy ma este összejön valakivel.

– Hát persze. Csak Nolanra várunk. – Demi a falnak támaszkodik, és felhúzza a lábát.

– Talán tartogatnál nekem egy táncot, Nessa? – Egy másik játékos villant fel egy jóképű mosolyt.

– Talán. Majd meglátom. – A válaszom kétértelmű marad. Tudom, hogy Nolan azt mondta, hogy a csapatban néhány srác eléggé szemétláda, és én közel sem vagyok hajlandó arra, amire a legtöbb diáklány.

A srácok eltűnnek az öltözőben, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok egyet. Hozzászoktam, hogy Nolan mellettem van, készen arra, hogy közbelépjen, ha a férfiakról van szó. Nem igazán tudom, hogyan bánjak velük egyedül.

Amint Nolan kidugja a fejét az ajtón, fellélegzem a megkönnyebbüléstől. Deminek igaza van, ma este be kell rúgnunk. Lazítanom kell, és elengedni magam.

– Fáradt vagyok. Felveszel a hátadra? – Demi felpislog Nolanra, lebiggyeszti az alsó ajkát, és összekulcsolja a kezeit a mellkasa előtt. Nem tudom, miért erőlködik ennyire. Nolan bármit megtesz, amit csak kér tőle.

– Menjünk, Dems. – Leguggol elé, és megvárja, hogy felkapaszkodjon.

Demi megpaskolja Nolan fenekét, és azt mondja neki, hogy menjen gyorsabban. Hamarosan sprintel a kocsihoz, Demi pedig a hátán ugrál. A nevetése betölti a levegőt, és nem tudok nem nevetni rajtuk.

Amikor odaérünk, a buli már javában tart. A felsősök itt laknak, a többiek a kollégiumban vagy az egyetemen kívüli lakásokban. Nolan velem és Demivel lakik egy aranyos kis háromszobás házban. A szüleim és Nolan szülei azt mondták, hogy olcsóbb megosztani a ház költségét, mint kollégiumot fizetni. Demi ingyen lakhat itt. Nem engedhette volna meg magának a kollégiumot.

Perceken belül, miután belépett az ajtón, Nolan máris piros poharakat nyom a kezünkbe. Mire a focicsapat többi tagja is megjelenik, Demi és én már jó úton vagyunk a részegség felé.

– Táncolj velem! – Demi a lábujjain ugrál, és rángat engem a nappali közepére. A srácok a falhoz állították a bútorokat, hogy mindenkinek több hely legyen a mozgáshoz.

– Egy dal! Ennyi! – ragaszkodom hozzá.

– Három? Persze, végigtáncolhatunk három dalt. Hűha, Nessa, nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretsz táncolni. – Demi a válla fölött kukucskál felém, vigyor terül szét az arcán.

A kedvenc dala szól a hangszóróból. Ismeri az összes táncmozdulatot a Timberre. Esküszöm, akár Kesha háttértáncosa is lehetne. Én is ismerem a mozdulatokat, mert annyiszor kényszerített, hogy csináljam vele.

A levegőbe emeli a kezét, és nagyon izgatott, hogy ezt játsszák. Mindenki figyelmét magunkra vonjuk, ahogy a csípőnket forgatjuk, és mozgunk a zenére. Normális esetben nem tennék ilyet, de a folyékony bátorság teszi a dolgát, és megszünteti a gátlásaimat.

Demi az ujjával Nolan felé int, próbálja rávenni, hogy csatlakozzon hozzánk. Ő megrázza a fejét, az ajkai felhúzódnak. Demi forgatja a szemét, és integet, ezúttal kissé követelőzőbben. Nolan hátrahajtja a fejét, és két másodpercig a plafont bámulja, mielőtt leteszi az italát az asztalra, és a szoba közepére jön, hogy társuljon hozzánk.

Körülötte mozgunk, táncolunk és rázzuk a seggünket. Egy másik srác a csapatból csatlakozik hozzánk, és elránt a barátaimtól. Elveszünk a táncunkban, és amikor egy új dal kezdődik, meg sem állunk.

A csípőmre teszi a kezét, és irányítja a mozdulataimat. Jóképű. Bozontos homokbarna haja kék szemébe lóg. Kígyózva a karjaimat a nyaka köré fonom, játszom a puha szálakkal. Minden focistának hosszú a haja?

Demi a kezembe nyom egy újabb italt, és kibotorkál a táncparkettről. Nem veszem észre, mi történik körülöttem. El vagyok veszve abban, hogy a testem az övéhez simul. Hogy is hívják? Megmondta egyáltalán?

– Hogy hívnak? – Még a saját fülemnek is zavarosak a szavaim.

– Erickson. – Elvigyorodik, közel hajol hozzám, és csókot nyom a nyakamra.

– Aranyos vagy.

– Részeg vagy – ellenkezik.

– Csak egy kicsit. – Próbálom egy kicsit távol tartani az ujjaimat egymástól, de az egyik szememet be kell csuknom, hogy jól csináljam.

– Igyál, bébi!

 

Hetedik fejezet

 

 

Nolan

 

 

 

Haza akarok menni. Elegem van ebből a buliból és ezekből a lányokból. A mezimádók nem hagynak békén. Mindig azt a srácot üldözik, aki a legjobban teljesített a meccs alatt, és ez kurvára fárasztó. Nem akarok beszélni egyikükkel sem. Egyáltalán nem érdekelnek.

Erickson egy kicsit túl közel áll Nessához, de amíg ott maradnak, ahol látom őket, és a kezét a csípőjén tartja, békén hagyom őket.

Demi viszont teljesen más tészta. Green mindenütt ott van. A kezei olyan helyeken kalandoznak, ahol nem kellene. A szemei még rosszabb irányt vesznek. Úgy bámulja őt, mintha a legkívánatosabb falat lenne, amiért epekedve éhezik, hogy megkóstolja. Ezt nem vártam tőle.

Demi oldalra lendül, és majdnem elesik. Kuncogva kapaszkodik a falba, hogy talpon maradjon. Persze Green már ott van, felajánlja a segítségét, és a mellkasához szorítja. Legszívesebben pofán vágnám. Megígértem a lányoknak, hogy ma este jól érezhetik magukat, és tényleg elengedhetik magukat, de ez nem jelenti azt, hogy hagyom, hogy a csapattársaim kihasználják őket. A pokolba is, dehogyis. Megvédem, ami az enyém, és mindketten az enyémek.

Demi fókuszálatlan tekintete rám esik, és az arca felragyog, mint egy gyereké karácsony reggelén. Nagy produkciót csinál abból, hogy integet nekem, és közben majdnem elveszíti az egyensúlyát.

– Nolie! Látlak, Nolie! Gyere ide!

Green rám sandít, ez csak arra bátorít, hogy csatlakozzam hozzájuk.

– Mi a helyzet, Dems? – Az ajkamhoz emelem a sörömet, és nagyot kortyolok.

Felnéz rám, de nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán lát engem. Több mint részeg. Hamarosan vagy hányni fog, vagy elájul. Remélem, hogy az utóbbi.

– Fáradt vagyok, Nolie. Hazamehetünk?

– Persze. Csak menjünk Nessáért. – Kinyújtom neki a kezem, és mosolygok, amikor habozás nélkül megfogja.

– Hazavihetlek! – Green egy kicsit túlságosan is készséges.

– Semmi gond. Együtt élünk.

– Akkor miért nem segíthetnék neked hazavinni őket? – ajánlja fel. Készül valamire, csak nem tudom mire.

– Nem, nem lesz gond. Két háztömbnyire lakunk. Gyere, édesem. – Finoman megrántom Demi kezét, hogy megmozdítsa a lábát.

– Nessy! Haza akarok menni. Gyere velünk! – Demi szemei lecsukódnak, ahogy a fejét a bicepszemnek támasztja. A karja a karom köré fonódik, átölel, mint egy mentőövet.

– Ó, épp beszélgetek... Ericksonnal? – Felpislog a csapattársamra. Nem annyira részeg, de határozottan spicces.

– Biztos vagyok benne, hogy Erickson nagyon szívesen megadja a számát, és holnap felhívhatod.

– Komolyan, haver? – A srác rám szegezi a tekintetét.

– Nolie imád barlangblokkoló... vagy inkább faszblokkoló lenni? – Demi megkocogtatja az állát, és igyekszik a lehető legjobban átvágni a részeg homályát.

– Barlangblokkoló. – Nessa felhorkant a nevetéstől.

– Nessy, jössz, vagy nem jössz? Fáradt vagyok. – Elfojtok egy ásítást, és egy kicsit közelebb húzom Demit, amikor elkezd himbálózni.

– Jövök. Reggel a butikban kell dolgoznom – morogja az orra alatt.

Elköszön Ericksontól – aki úgy néz rám, mintha épp most loptam volna el a kedvenc játékát –, aztán megfogja a kezemet, és hagyja, hogy kivezessem őt. Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak, és ne kacsintsak a vállam fölött a csapattársaimnak. Amint Green meglátta, hogy Nessát is magammal viszem, csatlakozott Erickson mellé. Biztos vagyok benne, hogy mindketten átkozódnak és szidnak. Mindegy. Gondoskodnom kell a lányaimról, és nem fogom félvállról venni a munkámat. Megvédem őket, bármi áron is.

Pontosan három háznyit haladunk a hazafelé, amikor Demi úgy dönt, hogy nem mozdul többet. Lefekszik a járdára, és összegömbölyödik.

– Menjetek csak előre. Én csak aludni fogok... – Legalábbis azt hiszem, hogy ezt mondta. A szavai annyira kuszák és zavarosak, hogy lehet, hogy teljesen mértékben tévedek. Ma este az én ágyamban alszik. Attól félek, hogy rosszul lesz, és én nem akarom, hogy egyedül legyen.

– Nem alszunk nyilvános helyen, Dems. Menjünk. – Megrántom a karját, próbálom rávenni, hogy felálljon.

– Felveszel? Viszel a hátadon?

– Megegyeztünk. Gyerünk. – Leguggolok elé, és várom, hogy felmásszon a hátamra. Tudom, hogy meg kell fognom a karját és a lábát. Nem bízom abban, hogy nem fog leesni rólam, ha nem teszem. Felállok, és Demi hozzám hajol.

– Mi lenne, ha azt akarnám, hogy valaki engem is vigyen? – Nessa a kezét csípőjére teszi, és rám néz.

– Gyerünk, hercegnő. – Megveregetem a mellkasomat. Elég józan ahhoz, hogy tudjam, nem kell megtartanom.

– Nem tudsz mindkettőnket cipelni! – Demi a fülembe kuncog, a meleg leheletét végigfújja a nyakamon.

– Dehogynem! Fel tudom venni az ölembe. Ennyi!

– Nem fonom a lábaimat a... derekad köré. Ez fura lenne. Unokatestvérek vagyunk.

Nagyot sóhajtok. Nem szokott egyikük sem inni, nemhogy kettőnél többet egy éjszaka alatt. Szinte sosem kell velük foglalkoznom úgy, hogy egyszerre részegek. Örülök, hogy ez ritkán fordul elő. Elég nehéz esetek.

Talán el kellett volna fogadnom Erickson ajánlatát, de nem akartam, hogy Demi közelébe kerüljön.

– Jól van. Demi lehet elől, te pedig a hátamon. Rendben van, Dems?

– Nem érdekel. Jelen pillanatban bármi köré fonom a lábaimat. – Egy nagyot ásít, ahogy hagyom, hogy lecsússzon a hátamról.

Nessa gyorsan a helyére lép, és erősen kapaszkodik. Segítek Deminek felkapaszkodni a mellkasomra, és átölelem. A nyakamba fúrja az arcát, én pedig azt kívánom, bárcsak ez mindennapos élmény lenne. Bármit megadnék, hogy ez a nő minden nap hozzám bújjon.

A hazaút gyorsan lezajlik. Hálás vagyok, hogy csak alig több mint egy háztömbnyire voltunk. Nessa összeesik a kanapén, és állítja, hogy nem ivott olyan sokat. Azt állítja, hogy itt alszik lent, és ezen a ponton nem érdekel. Még egyszer megnézem, hogy van, mielőtt bemászom az ágyba.

Felmászom a lépcsőn, és végigmegyek a hosszú folyosón a hálószobámba. Visszahúzom a puha, tengerészkék takarót, és lassan leeresztem Demit a matrac közepére. Motyog valamit, mielőtt az oldalára fordul, és a takarót a nyakáig húzza.

Egy lágy csókot nyomok a fejére, otthagyom, és miközben megnézem Nessát, hozok nekik egy kis vizet és gyógyszert reggelre. Szükségük lesz rá.

 

Nyolcadik fejezet

 

 

Demi

 

 

 

Nolan bemászik mellém az ágyba, és újabb lágy csókot nyom a fejemre. Szeretem, amikor ezt csinálja. Azt érezteti velem, hogy fontos vagyok neki, és szeret. Ez olyan, amit még soha senki más nem adott nekem.

Úgy teszek, mintha aludnék, szembefordulok vele, és az oldalához bújok.

Nem döbben le, és nem lök el magától. Nem, Nolan Thomas még közelebb húz magához, és elégedetten felsóhajt.

Közel sem vagyok olyan részeg, mint amilyennek ő hisz. Nem volt kedvem Greenhez, és tudtam, hogy Nolan úgy rohan, hogy megmentse a helyzetet, mint egy fényes páncélú lovag. Ő már csak ilyen. Mindig is az volt.

Édesebb, amikor azt hiszi, hogy részeg vagyok. Gondoskodik rólam, és úgy tesz, mintha többet jelentenék neki, mint egy barát. Lehet, hogy kihasználom néha-néha. Néha csak arra van szükségem, hogy érezzem, hogy szeretnek.

Nolan légzése egyenletessé válik. Lágy kilégzései végigsimítanak az arcomon. Szeretem, ahogy mindig szembenéz velem. Hagyom, hogy az ujjaim végigsimítsanak az állkapcsán, körvonalazva az ajkait és az ajka imádnivaló felső ívét.

– Mmm, aludj, Dems – motyogja, és ki sem nyitja a szemét.

– Nem vagyok fáradt – suttogom a sötétbe.

– A járdán próbáltál aludni. Fáradt vagy.

– Második energiahullám?

– Mi a baj?

– Kedves Lúzer, te vagy a legjobb barátom. Jobban szeretlek, mint bárki mást a világon és az életemben, és nem tudom, mihez kezdenék nélküled. – Elengedem a vallomásomat a csendes éjszakai levegőben. Kétségtelenül tudom, hogy nem fogunk erről beszélni reggel. Úgy teszünk majd, mintha ez meg sem történt volna. Ez így működik általában.

Titkos levelezőtársak voltunk az általános iskolában. Egy sulis projekt volt. Soha nem hagytuk abba a levelezést, sms-ezést, vagy a gondolataink megvallását az éjszaka leple alatt. Nessa nem tudott róla. Neki más levelezőtársa volt, és biztos vagyok benne, hogy már másodikban abbahagyták az írogatást. Nolan és én rájöttünk, hogy ki volt a másik fél, és soha nem hagytuk abba. Azt hiszem, hogy ez közelebb hozott minket egymáshoz, még ha egyikünk sem fogja soha beismerni.

– Kedves Lúzer, engem soha nem fogsz elveszíteni. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha velem történt. Jobban szeretlek, mint magát az életet – dörmögi mély hangján, ami segít ellazulni az ölelésében.

– Nem flörtöltem Greennel. Nem is kedvelem őt.

– Helyes. Egy seggfej. Azért akar lefeküdni veled, hogy felbosszantson.

– Miért? – A homlokom ráncba szökik.

– Mert a meccs után megmondtam neki, hogy nem kaphat meg téged.

Mert magadnak akarsz engem?

A kérdés ott kavarog a fejemben, de nem merem feltenni. Még a sötétség pajzsával sem. Ehelyett a gondolat ott fog lapulni az elmém hátuljában. Valami, amin gondolkodni fogok éjszakánként, amikor nem tudok aludni, vagy ha különösen rossz lelkiállapotban leszek.

Talán egy nap választ kapok a kérdésemre.

 

Kilencedik fejezet

 

 

Nessa

 

 

 

Amikor eljön a reggel, bekukkantok Nolan szobájába, mielőtt elindulok a butikba. Ő és Demi még mindig össze vannak ölelkezve. Ők a legaranyosabbak nem-pár, akikkel valaha is találkoztam.

Azt akarom, ami nekik van. Egy olyan férfit akarok, aki a világot adná azért, hogy mosolyogjak. Néha frusztráló velük barátkozni. Tudom, hogy többet éreznek egymás iránt, mint barátság, de nem hajlandóak ezt felvállalni, nem hisznek benne, így nem beszélnek erről. Rettegnek az ismeretlentől, és nem hibáztatom őket. Biztos vagyok benne, hogy ha én lennék a helyükben, én is így lennék.

Nem vagyok hajlandó beérni a középszerűséggel. Olyan szerelmet akarok, ami levesz a lábadról, és amitől úgy érzed, mintha a világ a tiéd lenne. Azt akarom, hogy a férfi üldözzön engem, és tegyen erőfeszítéseket. Hihetetlen szerelmi történetet, mint amilyet a könyvekben olvasol.

Csak különlegesnek akarom érezni magam, és ne azt, mintha egy átlagos lány lennék.

Demi gyönyörű. Amikor a közelben van, mindenki rá figyel. Nem vagyok feldúlt emiatt, ő már csak ilyen. Mágneses személyisége van, mindenki vonzódik hozzá. Ő egy extrovertált ember, akit egyáltalán nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak róla. Bárcsak én is ilyen lennék. De nem vagyok ilyen.

Demi megesküdött, hogy segít nekem, hogy sokkal lazább legyek, és én hiszek neki. Ő nem olyan, aki feladja, elég makacs ahhoz, hogy megváltoztassa az introvertált hajlamaimat.

A butikban ma sok a dolgom. Azon kapom magam, hogy rohangálok és segítek egyik vásárlónak a másik után. Niles kedvesen rám mosolyog. Ő a legjobb munkaadó. Szóba hozta, hogy átvehetem ezt a butikot, miután lediplomáztam, és egy másik helyen nyitna egy újat.

– Hé, drágám! – Demi széles mosollyal az arcán ugrik be a boltba. Egy pillanatra szemügyre veszem. Megcsináltatta a haját, és gyönyörű. A szőke haja most inkább ezüstösnek tűnik, kék és lila tincseket visel. Nem tudom, hogy képes ilyen jól viselni ezt a frizurát, de neki sikerül.

Kicsit túlságosan feldobott ahhoz képest, hogy tegnap este be volt rúgva.

– Furcsán boldognak tűnsz ahhoz képest, hogy másnapos vagy – vonom fel a szemöldököm.

– A zsíros reggeli mindig megteszi a hatását. – Demi körülnéz a ruhákon, kerülve a tekintetemet.

– Annyira hazug vagy. – Kuncogva rázom a fejem. – Csak be akartál mászni az ágyába.

– Miért akarnék Nolan ágyában mászni? Nem vagyok oda érte, Nessa. Azt hiszem, keresnünk kell neked egy férfit. Nyilvánvaló, hogy szerelmet látsz ott, ahol nincs is.

– Ki beszélt itt szerelemről? – Egy vigyor húzódik az ajkam sarkába.

– Ó, mindegy. Én nem szeretem a tökfejet... Csak egy ruhát akartam venni egy hétvégi randimra. Esküszöm, hogy itt kell munkát szereznem. Sehol máshol nem vásárolok.

– Fel vagy véve! – Niles széles mosollyal sétál ki hátulról.

– Komolyan?

– Hát persze. Nem viccelnék ilyesmivel. Rengeteg időt töltesz itt, és nyilvánvalóan szereted a divatot. – Megemeli a frissen festett haját, és kuncog.  – Csodálatos kiegészítője leszel a csapatnak. És ingyen kapsz egy ruhadarabot, hetente. Szeretem, ha az alkalmazottaim az itt vásárolt ruhákat viselik. Így segítesz eladni őket.

Niles elviszi Demit kitölteni a papírokat, és nem sokkal később visszatér.

Csatlakozik hozzám a pult mögött, és azt mondja, Niles azt akarja, hogy betanítsam. A munka máris sokkal érdekesebbé válik.

A Bella Boutique nem olyan, mint bármelyik másik hely a környéken. Vegyítjük a személyes vásárlást a megfizethető ruhakínálatunkkal. Emellett nyomon követjük a vásárlók méreteit, kedvenceit, azokat, amiket kevésbé kedvelnek és, hogy milyen darabjai vannak már a boltból. Férfiak is szeretnek idejönni, hogy ajándékot vegyenek a feleségüknek, mert ez gyors és egyszerű.

– Imádom a hajad. Bárcsak én is tudnék valami hasonlót csináltatni. – Megemelem a fakó hajamat. Világosbarna, majdnem szőke, de mindig is utáltam.

– Szerintem csodásan néznél ki egy rózsaszínnel. Talán megcsinálhatnánk holnap. Felhívhatom Kandyt, hátha fogadni tud téged. Esküszöm, ő egy csodatévő, ha hajról van szó.

És így kezdődik az első közös munkanapunk. A műszakunk gyorsan elrepül, és hamarosan segítünk Nilesnak bezárni éjszakára. Sokkal szórakoztatóbb így dolgozni, Demivel az oldalamon. Van egy olyan szuperképessége, amivel még az unalmas dolgot is szórakoztatóvá teszi. Amikor Nolan is belekerül a képbe, soha többé nem tudhatod, hogy mit fogsz kapni. Őrültek és szerethetőek. Nem is tudom, hogy mit csinálnék Demi és Nolan nélkül az életemben. Csak azt tudom, hogy soha nem akarok megtudni.